onkentesek

Levi 6 éve, még gimi alatt csatlakozott a Vitamin Kommandóhoz, aminek azóta is oszlopos tagja, miközben biciklis futárként dolgozik és darálja a BME-n a gépészmérnök mesterképzést.
Hetente kétszer cangára pattan, hogy alámerüljön Budapest kevésbé ismert szubkultúrájába, ahol egy jó szó néha többet ér mint egy falat kenyér. Szerencsénkre Levinél egyikből sincs hiány!

“6 éve önkénteskedem a Bike Maffiánál, még gimiben kezdtem el. Előtte nem önkénteskedtem soha, csak a kötelező 50 órás szolgálatot csináltam meg, ami kellett az érettségihez, de azt nagyon haszontalannak gondoltam, nem is jött meg a kedvem tőle az önkénteskedéshez. Ezután láttam egy videót a Bike Maffiáról, és akkor jött a gondolat, hogy ezt én is tök szívesen csinálnám. Nagyon tetszett, hogy a bringázást összekötik azzal, hogy segítenek másoknak.

Mélyvíz volt a gödöllői forgalomból a budapesti forgalomba belecsöppenni. Szendókat csináltunk, aztán mentünk egy kört Budapest belvárosában, kiosztottuk a szendvicseket. Nagyon tetszett, hogy beszélgettünk is azokkal, akiknek a szendvicseket vittük. Az utcán nagyon sokféle történet van. Válás, munkahelyi baleset. Sokan vannak, akik tehetnek róla, hogy az utcán élnek, de gyakran az is előfordul, hogy az élet egyszerűen így hozza.

Én azt a tanulságot vontam le az elmúlt évek alatt, hogy a hajléktalanság egy külön szubkultúra. Nagyon sokféle ember él az utcán. Akik negatívan ítélik meg a hajléktalanokat, azok valószínűleg csak a legrosszabb típussal, a részeg, koszos, balhés hajléktalanokkal találkoznak.
Talán úgy lehetne ezeket a sztereopítiákat lebontani, ha összehoznánk az embereket azokkal az önkéntesekkel, akiknek sok személyes élménye és története van a hajléktalansággal kapcsolatban.
Emiatt egy másik szemléletmód alakult ki bennem is, mert régebben nem foglalkoztam egyáltalán a rászorulók kérdésével. Az önkénteskedés egyébként is olyan, amit ki kell próbálni és átélni, hogy milyen. Nehéz átadni milyen az, amikor látjuk az arcokon, hogy örülnek az ételnek, vagy amikor megkérdezzük hogy hogy vannak – sokszor többet jelent nekik, hogy emberszámba vesszük őket, mint az, hogy éppen van mit enniük.

Nagyon sok olyan esettel lehet találkozni, amikor valaki annyira hálás a segítségért, hogy ez motiválja őt abban, hogy megpróbáljon változtatni a saját sorsán. Volt olyan sztori is, amikor egy korábban hajléktalan ember büszkén mesélte nekünk, hogy lett munkája és a fizetéséből idővel majd szeretné a Bike Maffiát támogatni.

Nagyon tetszik, hogy a BBM egyben egy nagy baráti társaság is, nem csak úgy tekerünk egymás mellett hetente kétszer. Ráadásul mindenki tök jóarc, már a legelső gondolatom is az volt, hogy ide máskor is szeretnék jönni. Nekem a Bike Maffia  egy közösség és egy hely is, ahol tudok segíteni másoknak, és nekem nagyon fontos, hogy ez a kettő összekapcsolódik, mert így egy olyan helyen tudok segíteni rászorulókon, ahol közben a barátaim is vannak.”

Gyula véletlenül csöppent bele a +1 Szendvics projektbe: 3 éve egy céges happening döbbentette rá, hogy itt az ideje, tegyen valamit másokért is.
Nagymenő alapkezelő cégnél dolgozik informatikai területen, közben pedig visszatérő látogatója a hajléktalanszállóknak, ahol mindig tárt karokkal várják őt és a szendókat is. Kedvencei azok az üzenetek, amiket a gyerekek írnak a szendvicsekre, de most ő is készült nektek valami fontos mondanivalóval!

“A BBM tevékenyéségét már elég régóta követtem, amikor a cégünk szervezett egy önkéntes estét – így csöppentem bele a +1 Szendvics projektbe.

A legelső önkénteskedésem után szinte azonnal bejártam 7-8 hajléktalanszállót, ahová azóta rendszeresen visszatérek, ezért már ismernek és mindig örülnek nekem. Az mindenképp egy meghatározó élmény, amikor megérkezel valahova, hiszen nagyon várják a szállókon ezeknek a szállítmányoknak az érkezését és nagyon tudnak neki örülni.
Amikor egy akkora kupacot tudok lerakni egy szállón szendvicsekből, hogy szinte rá sem fér egy képre – ilyenkor azt érzem, hogy valamit tényleg tudtam segíteni. A csomagoláson mindig vannak köszöntések, jókívánságok, karácsonykor pedig csomagolnak a szendvics mellé szaloncukrot is a gyerekek, meg kedves üzeneteket – ez mindig nagyon megható.

Szerencsére meg tudom szervezni a munkám és az életem, hogy tudjak önkénteskedni, de igazából nekem erre szükségem is van, hogy azt érezzem, hogy valamit teszek a többi emberért, kicsit értelmet is ad az ember létezésének.
Úgy érzem, hogy egy idő után mindenki eljut arra a pontra, hogy valamit tenni akar másokért is. És amikor eljön ez a pillanat, akkor az ember keres valamilyen szervezetet, amivel hatékonyan tud hozzájárulni mások életéhez, ilyen a Bike Maffia is.

Mi, önkéntesek, igazából az időnket adjuk bele, de emberileg-lelkileg csak kapni lehet. Azért is jók ezek a projektek, mert összehozza az embereket, és az a sok kicsi energia elég nagy hatást tud elérni.
Szendókat szállítani néha kicsit magányos feladat, de fontos, hogy akár diákként, akár önkéntesként, a saját szemeddel lásd, hogy te is hozzá tudsz tenni a jó ügyekhez, hogy azzal, amit csinálsz, azzal valakinek, valakiknek az életét jobbá tudod tenni.
A BBM kitaposta az utat,  és megmutatta, hogy mit lehet és mit kell csinálni, ez pedig előbb-utóbb az emberek szemléletét és hozzáállását is meg fogja változtatni, és ez a legfontosabb.”

Judit 2022 eleje óta erősíti a BBM családot és a legelső perctől kezdve a hegyimentők szívósságával veti bele magát a feladatokba. Ha kell, családokat és gyerekeket visz a Balatonhoz, adományt szállít, ételt ment, költöztet vagy épp diákoknak mesél szívügyéről, hogy miért fontos az egónkat félretéve másokon segíteni. Civilben pedig biomérnök, így amikor épp nem maffiáskodik, különböző életmentő készítmények előállításán fáradozik.

Gyerekkoromtól jelen van az életemben a másokra való odafigyelés és annak a fontossága, hogy ne csak magunkkal legyünk elfoglalva, mert fontos, fontosabb a többi ember.
10 éves koromtól vagyok cserkész, ahol ez az attitűd természetesen beivódik az emberbe, de amúgy a családból is ezt hozom. Anyukám a közeli utcákban lévő hajléktalan embereket segítette mindig, Apukámról pedig sokat elmond egy idézet tőle: “Mindig segíteni kell. Amúgy is, de azért is, mert soha nem tudhatjuk, mikor kerülünk mi is nehéz helyzetbe”.

Mélyen bennem van az, hogy az élet lényege végső soron nem az, hogy mennyi pénzünk van vagy milyen életszínvonalon élünk, hanem az, hogy mit tettünk a körülöttünk lévő emberekért, hogyan tudtunk szeretni, és hogy voltunk együtt velük. 

A biomérnökség mellett amúgy tanár is vagyok, de ezt most nem gyakorlom, ezért jól jön, hogy a BBM-ben az érzékenyítő órákon ezt is kiélhetem.  Iskolákba szoktam menni, ahol mesélek a BBM-ről, megnézünk 1-2 videót arról, hogy mit csinálunk, a gyerekekkel közösen szendvicset készítünk, a nagyobbakkal pedig érzékenyítő játékot játszunk.
Ezt imádom amúgy csinálni! Számomra mindig is a gyerekek voltak a fő csapásirány az önkéntes munkáim során, és amúgy is, már kb. gimis korom óta foglalkozom így vagy úgy gyerekekkel. Itt is szinte minden, amit a BBM-ben csinálok, gyerekekkel vagy családokkal kapcsolatos, köszönöm is Zolinak, hogy egyből bizalmat adott nekem ezekhez, amikor tavaly idejöttem!

Rendszereket nem tudunk megváltoztatni, de azt a kicsit, amit hozzá tudunk tenni, meg kell tenni, mert nagyon sokat számíthat: ha emberszámba veszünk valakit, ha rámosolygunk valakire, de még egy beszélgetés is jobbá tudja tenni egy elesett élethelyzetben lévő ember napját.

Van például egy család, akiket tavaly nyaraltattunk Balatonon és azóta is tartom velük a kapcsolatot. Szorosan követem az életüket, ha kell, költöztetem őket, adományokat viszek nekik vagy épp közös programokat szervezek a gyerekekkel, hogy kicsit kiszakadhassanak a hétköznapokból. Amikor odaérek hozzájuk, szaladnak elém és hozzák az ajándékot, amit éppen rajzoltak, vagy vettek (mert képesek erre költeni a kis pénzüket…) majd megölelnek és azt mondják, „Szeretlek, Judit néni!”, az nekem nagy sztori. Nem is kell ennél több.

Dénes (BBM-es becenevén Senéd) már kemény 7 éve teker velünk, ez még egy házasságban is vízválasztó. Szabadidejében egy rental cégnél felel a logisztikáért és rendezvényekért, a Bike Maffiában pedig a Vitamin Kommandó mellett ő a Nagy Megörökítő. Fotói egyszerűen elmondanak mindent, amiért a BBM-et csináljuk.

“Facebookon követtem már a BBM-et, szimpi volt, hogy bringa meg miegymás. Egyik céges eseményünkön megmaradt 10 kg narancs, rájuk írtam. Mondták, hogy vigyem.Vittem, leraktam, és egyből invitáltak szendókészítésre. Akkor épp nem értem rá, de a következő alkalommal elmentem, és ott ragadtam. Nem kérdezték ki vagyok mi vagyok, csak mondták, hogy ott a kenyér, kenjed. Ez volt a legszimpibb.

A másik nagy pillanatom, mikor egy anyuka a kisgyerekével ült a sarkon. Mi csak szendviccsel tudtunk szolgálni, de egy járókelő odasétált, és megkérdezte, mizu, a nő meg mondta, hogy el van maradva a lakbérrel. Erre a fickó elsétált egy automatáig és visszajött 70 000 forinttal. Na, ez odabaszott.

A BBM értelme a segítségen túl az, hogy minél több helyre jut el a pozitív vibe, annál több embert húz be az önkéntesség. Arra törekszem, hogy ezek a rezdülések a fotóimon is megjelenjenek. Állítólag sikerül. 🙂

Az életem is változott az önkénteskedés hatására. Lett heti fix 2 alkalom, ehhez igazítok mindent. Lett egy új baráti társaság, akikkel a BBM mellett is összejárunk. A fotózás is új értelmet nyert a mindennapjaimban.”

.

Zoli középiskolai tanár és 2020 nyarán csatlakozott a BBM-hez, azóta télen-nyáron együtt tekerünk Az Ügyért.
Nem a BBM-ben kezdte: önkéntes múltja 2013-ig nyúlik vissza, akkor az árvízi védekezésekben vett részt a régi Dagály strandnál, majd folytatódott a Magyar Kerékpárosklubnál. 

“Együtt sírunk és együtt nevetünk, a szendvicsezésnél és kitelepüléseknél mindig megy a mókázás. Amikor pedig fagyban és esőben tekerve azt hallod: “Már vártam magukat. Köszönöm szépen!”, az mindent megér.

Az önkéntesség kicsit olyan, mint egy térítés. Amióta önkéntes vagyok, gyakran próbálok másokat is meggyőzni arról, hogy csinálják ők is. Van, akit nem is kell nagyon győzködni, elég egy pár sztorit elmesélni.

Egy közösségben nekem két dolog fontos: hogy jó arcok legyenek a társak, és hogy a küldetés is szimpatikus legyen. Ez a kettő a BBM-ben abszolút teljesül.

Radikális biciklista vagyok. Az önkéntesség opció, a bringa nem.”

Kinga már bő három éve az önkéntesünk és leginkább azt szereti a Vitamin Kommandóban, hogy minden szempontból más, mint amit a munkája során egyébként csinál. Kihozza a dobozából – ahogy ő mondja.

“A bírói munkám megkíván bizonyos távolságtartást az emberektől. Itt egészen másfajta szociális kapcsolatokat hozhatok létre, miközben segítek is.

Az önkéntesség ad egy másfajta társaságot, mint amit a munkában kap az ember. Kihoz a saját dobozomból.
Sok embernek abból áll a munkája, részben nekem is, hogy papírokat gyárt, aminek nyilván van haszna és értelme, de ezt közvetlenül ritkán tapasztalják meg. Ezzel szemben a Vitamin Kommandóban az önkéntes munkánk face-to-face segítői élmény is, mert azonnal látjuk annak az eredményét. Ha szendvicset készítünk, ha kiszállítjuk, ha segítséget nyújtunk egy utcán élő embernek, egyből ott van a visszajelzés, például hogy vártak minket aznap is. Ez nagyon jó érzés, nagyon megszerettem.
Az én önkéntes munkám többnyire egy nagyon egyszerű folyamat, aminek mindig van értelme: szendvicset csinálok én vagy mások, azt kiviszem és odaadom valakinek, aki örül.

Ja és van még valami, a biciklis kiszállítás a Vitamin Kommandóval sokat fejlesztett azon, ahogy a budapesti városi forgalomban biciklizek.“

Mariann 3 éve a Vitamin Kommandó önkéntese. Akkor is teker, ha kemény mínuszok vannak, akkor is, ha olvad az aszfalt. Szereti.

“Az emberek egy része nem érti, hogy miért jó önkénteskedni. A legtöbb embernek nincs motivációja arra, hogy bármit csináljon, ami nem kötelező. Pedig, ha egyszer kipróbálná, rájönne, hogy ez mennyit ad.”

Először, emlékszem, bátortalan voltam csatlakozni, mert nem ismertem senkit. Aztán fogtam magam és elmentem egy Vitamin Kommandóra. Iszonyú gyorsan tiszta lett az, hogy ennél befogadókészebb közösség kevés van.

Azt is egyből felismertem, hogy mi azonnali segítséget tudunk nyújtani az utcán élőknek. Ételt, forró vagy hideg italt, vitamint, gyümölcsöt, takarót. Ha nagy a baj, ruhát, fájdalomcsillapító krémet.

És hamar az is egyértelmű lett, hogy önkéntesség nem kötelező. Nincs főnököd, nincs jelenléti ív. Lehet nem lenni. Lehet élni.
Ezzel együtt nekem már úgy néz ki egy hetem, hogy kedden és csütörtök BBM-ezek. Totálisan beépült az életembe.

Gabi egy éve az önkéntesünk. Németországi élete után tenni akart valamit itthon, megtalált minket, és paff! Elkezdett cselekedni.

“Kerestem magamnak egy olyan szervezetet, akik tudják, mit kell csinálni ahhoz hogy jobb legyen. Így lettem BBM-es.” 

Hazaköltöztem Németországból, és mindenki azt mondta, hogy én nem vagyok normális, itt minden szar, itt az emberek is szomorúbbak. De én azt gondoltam, hogy itt is vannak jófej emberek és én velük akarom tölteni az időmet. És ha itthon szar, akkor nem el kell menni, hanem tenni kell azért, hogy jobb legyen.
Mivel nem tudtam, hogy pontosan mit kellene csinálni, körbenéztem, hogy ki az, aki ért ehhez.

Én azért önkénteskedek, hogy ne csak egy multinak termeljem a profitot, hanem tegyek is valamit azért, hogy egy kicsit jobb legyen itt élni.”

Andris 5 éve, a gimi óta a Vitamin Kommandó önkéntese. Neki az önkénteskedés kötelező feladatból hobbi, aztán életstílus lett. 

“Heti kétszer ott vagyok. Ott vannak a barátaim. Kocsma helyett csinálunk valami hasznosat is. Vagy előtte.”

Öt éve kezdtem önkénteskedni A BBM-nél 19 évesen.

A középiskolához kell 50 óra közösségi szolgálat, én eljöttem a BBM-hez, főleg a bringázás miatt. Aztán itt ragadtam. Az volt a gondolatmenet, hogy ha már meg kell csinálni 50 órát, akkor legyen valami értelme is.

Öt év alatt változott a társaság, persze, de az alap dolgok megmaradtak, és én ezt szeretem benne: sokkal több a pozitív élmény, mint a negatív, pedig hajléktalan emberekről van szó. 

Aki akar jönni, jöjjön el velem, lássa meg, milyen. Ha nem tetszik neki, nem gáz. Ha igen, jöjjön még!