fbpx
Hírek

Tóth Ildi az európai uniós projektek koordinátora a Budapest Bike Maffia csapatában. 2019-ben az általa megálmodott „Intercultural biking for helping” projekttel Brüsszelben is járt, mivel az Európai Unió mintaprojektnek választotta a programot. Az egyik legenergikusabb csapattagunk, aki a külföldi önkéntesek koordinációja mellett a Vitamin Kommandó lelkes tagja, de csapatépítéseket, érzékenyítő előadásokat is tart angol nyelven vállalati dolgozóknak, illetve diákoknak.

Ildi, a Budapest Bike Maffiánál nemzetközi önkéntes programot viszel, a British International Schoolban dolgozol, nagyon sok más külföldi önkéntes programban is részt veszel, és persze rengeteget utazol. Jól gondolom, hogy az angol nyelv, az utazás, a „nemzetköziség” nálad hobbi, szenvedély is?

Gyerekkorom óta sokat utazom, az életem meghatározó része a nemzetközi környezet. Egyetemista éveim végéig a német és az orosz volt a fő használt idegen nyelv, ez mára a német és angol nyelv napi használatára módosult. Korábban sokat voltam úton zenekarral, tánccsoporttal és színjátszó csoporttal, amelyeknek aktív tagja voltam az egyetem végéig. Azóta szinte mindig nemzetközi környezetben dolgoztam. A jelenlegi munkahelyemen, a British International Schoolban több mint 70 országból járnak gyerekek. Hiszek benne, hogy egy jobb jövő teremtése ott kezdődik, hogy megismerjük, megértjük és elfogadjuk a különbözőségeket – minden téren. Utazásaim többségének a célja is leginkább az emberek hétköznapjainak megismerése, valamint nemzetközi projektek lebonyolítása, emellett sokat beszélek a saját munkámról, tapasztalataimról, élményeimről is.

A BBM-hez hogyan csatlakoztál és milyen út vezetett a Brüsszelben bemutatott projektig, a 2019-es Európai Ifjúsági Hétig?

2016 nyarán jöttem vissza Budapestre, majd decemberben olvastam Budapest Bike Maffia Krízis nevű akciójáról. Meleg holmikat gyűjtöttek rászorulóknak. Összepakoltam néhány meleg pulóvert és kabátot, és elvittem a BBM bázisra. Majd néhány nap múlva az egyik pulóvert – mely összekeverhetetlen volt, hiszen nagypapámtól örököltem – megláttam az Andrássy úton egy ott élő férfin. Akkor döntöttem el, hogy bike maffiás leszek. 

Eleinte csak a Vitamin Kommandó eseményein és az angol nyelvű előadásokban segítettem, majd 2017 tavaszán tudtam meg, hogy a Bike Maffia is részt vesz az Európai Bizottság Erasmus+ programjában mint fogadó szervezet. Felajánlottam, hogy felhasználva az elmúlt 10 év ifjúsági területen szerzett tapasztalatát, írok egy projektet. Ennek keretében fogadott a Bike Maffia három állandó külföldi önkéntest 2018-ban 9 hónapra. Ez volt az Intercultural biking for helping, amit 2019 márciusában az Európai Bizottság mintaprojektnek választott. Lehetőségünk volt személyesen bemutatkozni az Európai Parlamentben, élőben beszélni a tevékenységünkről több ezer ember előtt. Hátborzongatóan jó volt. 🙂 

A Bike Maffiánál sokféle munkát végzel. Pl. a koronavírus alatt maszkok jutottak el a te háttérmunkád, koordinációd révén hajléktalanszállókra. Van kedvenc projekted, feladatod, tevékenységed?

A nagy kedvencem természetesen a saját projektem volt. 🙂 Viszont nem vagyok tétlen azóta sem, amióta véget ért. Tavaly a MyBudapest Photo Projektekben segítettem az alkotókkal való interjúk készítésében. Ebben a projektben azt szerettem, hogy személyes ismeretség alakul ki az alkotókkal, egy csomó dolgot tudok meg az ő mindennapjaikról, és erről sokat beszélek többek között a British International School diákjainak tartott érzékenyítő előadásokon. 

A Vitamin Kommandó véleményem szerint az egyik legjobb projektünk. A legtöbb önkéntesnek ez az első kapcsolat a Bike Maffiával. Itt is sokat tudunk mesélni az újonnan csatlakozóknak arról, hogy mi hogy is kezdtük annak idején, mit is jelent tulajdonképpen a rászorulókon való rendszeres segítés. Hogyan dolgozzuk fel mindazt, amit az önkéntességünk alatt tapasztalunk, látunk. 

A maszkkoordináció – ahogy én hívom – eleinte kicsit kilátástalannak tűnt. Rengeteg embernek volt szüksége maszkra, én pedig “beálltam a sorba”, hogy kapcsolatokat alakítsak ki önkéntes varrónőkkel, akik többek között rászorulóknak is varrnak. Idővel egyre többen jelentkeztek, ajánlották a segítségüket, így néhány hét után már zökkenőmentesen zajlott a maszkok eljuttatása a megfelelő helyre. Látva ezt a hatalmas méretű összefogást, tenni akarást, nagyon örülök, hogy végül ebben is tudtam segíteni. 

Mi az, amit a leginkább szeretsz a Bike Maffiában? Esetleg van-e kedvenc emléked az elmúlt évekből?

A csapatot, amelynek vannak állandó és csak egy-egy eseményre vagy alkalomszerűen csatlakozó tagjai is. Azt, hogy mindannyiunknak közös a célja: segíteni a rászoruló embereken. Ez pedig nem mindig egyszerű; sem fizikálisan, sem pedig lelkileg. Ebben a csapatban viszont a legtöbbször mindez jól sikerül.  Itt a munkád eredményét sokszor azonnal tapasztalod, és látod, érzed, tudod, hogy szükség van rád. Mi bike maffiások, azt gondolom, igazi közösséget alkotunk. 

Hosszú az emlékek sora, de a legmeghatározóbb egy utcán élő rászorulóval kapcsolatos. Nagyjából 2 éve kezdtem el rendszeresen járni a Flórián térre ételt, ruhát és takarót osztani az ott élőknek. Hétről hétre találkoztam velük, ismertem őket név szerint, mindig tudtam, hogy mire van szükségük. Idővel elmesélték mindannyian a saját történetüket, hogyan kerültek utcára, és hogyan nem sikerül nekik visszatalálni a társadalomba segítség híján. Hosszú hónapok után egyik hétről a másikra már nem voltak ott, az aluljáróban. Időbe telt, míg ki tudtam deríteni, hogy miért nem élnek már a Flórián téren. Az egyikőjüknek sikerült munkát találnia, egy telepen lett biztonsági őr, ahol a szállását is biztosították, a másik állandó helyet kapott az egyik hajléktalanszállón, a harmadik pedig vidékre költözött a testvéréhez. Kettejükkel sikerült találkoznom azóta. Ők többször is megköszönték a segítségemet. Az egyikőjük ki is emelte, hogy nem az adományokért hálás leginkább, hanem azért, hogy emberként kezeltem őket. Tulajdonképpen ez is segített neki elindulni azon az úton, ami rendezettebb életkörülményekhez vezetett.

Azt gondolom, hogy ez is egy példa arra, hogy akár bike maffiásként, akár “civilben”, igenis megéri a legkisebb segítségnyújtás is.