Levi 6 éve, még gimi alatt csatlakozott a Vitamin Kommandóhoz, aminek azóta is oszlopos tagja, miközben biciklis futárként dolgozik és darálja a BME-n a gépészmérnök mesterképzést.
Hetente kétszer cangára pattan, hogy alámerüljön Budapest kevésbé ismert szubkultúrájába, ahol egy jó szó néha többet ér mint egy falat kenyér. Szerencsénkre Levinél egyikből sincs hiány!
“6 éve önkénteskedem a Bike Maffiánál, még gimiben kezdtem el. Előtte nem önkénteskedtem soha, csak a kötelező 50 órás szolgálatot csináltam meg, ami kellett az érettségihez, de azt nagyon haszontalannak gondoltam, nem is jött meg a kedvem tőle az önkénteskedéshez. Ezután láttam egy videót a Bike Maffiáról, és akkor jött a gondolat, hogy ezt én is tök szívesen csinálnám. Nagyon tetszett, hogy a bringázást összekötik azzal, hogy segítenek másoknak.
Mélyvíz volt a gödöllői forgalomból a budapesti forgalomba belecsöppenni. Szendókat csináltunk, aztán mentünk egy kört Budapest belvárosában, kiosztottuk a szendvicseket. Nagyon tetszett, hogy beszélgettünk is azokkal, akiknek a szendvicseket vittük. Az utcán nagyon sokféle történet van. Válás, munkahelyi baleset. Sokan vannak, akik tehetnek róla, hogy az utcán élnek, de gyakran az is előfordul, hogy az élet egyszerűen így hozza.
Én azt a tanulságot vontam le az elmúlt évek alatt, hogy a hajléktalanság egy külön szubkultúra. Nagyon sokféle ember él az utcán. Akik negatívan ítélik meg a hajléktalanokat, azok valószínűleg csak a legrosszabb típussal, a részeg, koszos, balhés hajléktalanokkal találkoznak.
Talán úgy lehetne ezeket a sztereopítiákat lebontani, ha összehoznánk az embereket azokkal az önkéntesekkel, akiknek sok személyes élménye és története van a hajléktalansággal kapcsolatban.
Emiatt egy másik szemléletmód alakult ki bennem is, mert régebben nem foglalkoztam egyáltalán a rászorulók kérdésével. Az önkénteskedés egyébként is olyan, amit ki kell próbálni és átélni, hogy milyen. Nehéz átadni milyen az, amikor látjuk az arcokon, hogy örülnek az ételnek, vagy amikor megkérdezzük hogy hogy vannak – sokszor többet jelent nekik, hogy emberszámba vesszük őket, mint az, hogy éppen van mit enniük.
Nagyon sok olyan esettel lehet találkozni, amikor valaki annyira hálás a segítségért, hogy ez motiválja őt abban, hogy megpróbáljon változtatni a saját sorsán. Volt olyan sztori is, amikor egy korábban hajléktalan ember büszkén mesélte nekünk, hogy lett munkája és a fizetéséből idővel majd szeretné a Bike Maffiát támogatni.
Nagyon tetszik, hogy a BBM egyben egy nagy baráti társaság is, nem csak úgy tekerünk egymás mellett hetente kétszer. Ráadásul mindenki tök jóarc, már a legelső gondolatom is az volt, hogy ide máskor is szeretnék jönni. Nekem a Bike Maffia egy közösség és egy hely is, ahol tudok segíteni másoknak, és nekem nagyon fontos, hogy ez a kettő összekapcsolódik, mert így egy olyan helyen tudok segíteni rászorulókon, ahol közben a barátaim is vannak.”