Három napot töltöttünk el a Waldorfeszten Zebegényben, ahol idén is bemutatkozhattunk. Részt vettünk kerekasztal beszélgetésben, kicsit zenélhettünk csalogatónak, na és persze főztünk adományösszegért cserébe. Ezt már évek óta tesszük ezen a fesztiválon, de most valahogy feltűnt valami khm.. érdekes, ami jóllehet már korábban is így volt, de idén kiváltképp szemet szúrt.

Ezen a fesztiválon zömmel a tizen-huszonéves korosztály képviselteti magát. Nem láttunk agresszív, a másikkal viselkedni nem bíró embert. Az egymáshoz való humánus hozzáállás, a segíteni és együtt gondolkodni akarás maga a csoportdinamika. Nem láttunk szinte senkit, de értsd tényleg senkit, aki a telefonját nyomkodja naphosszat. Egész egyszerűen beszélgettek, közösen zenéltek, valamilyen workshopon vettek részt vagy kerekasztal beszélgetést/előadást néztek sok százan. Semmi nem volt érezhető abból az ipari mennyiségű frusztrációból, amit a hétköznapokban önt ránk a média.

Minket állatira feltöltött és reménykedünk, hogy ez a nyitottság lesz a jövő generációjának az alapja.

Köszi az élményt Waldorfeszt, köszi szervezőcsapat, köszönjük lányok, fiúk!