“EZEK AZ ÉLMÉNYEK LEGALÁBB ANNYIT ADNAK NEKEM, MINT AMENNYIT ÉN ADOK.”
A Budapest Bike Maffia tevékenységei, projektjei önkénteseink lelkes, kitartó munkája révén valósul meg. Hogy ti is jobban megismerhessétek őket, hónapról hónapra rövid interjúban mutatkoznak be és mesélnek az önkéntes élményeikről.
A Budapest Bike Maffia idén negyedik alkalommal hirdette meg fotópályázatát hajléktalan emberek számára. Szakmai zsűri választotta ki azt az 50 fotót, amelyekből a Madách téren nyílt szeptemberben kiállítás. A közönség által kiválasztott legjobb 13 alkotásból pedig naptár, képeslapok, jegyzetfüzetek készülnek. Az eladásukból származó teljes bevételt az alkotók, hajléktalan művészek kapják.
A MyBudapest Photo Project két alapkövét, Fekete Bernadettet és Merc Hajnit kérdeztük a munkájukról és az önkéntességről.
Mi a feladatotok a projektben, hogyan, mikor csatlakoztatok ehhez a programhoz, illetve a Budapest Bike Maffiához?
Fekete Bernadett: 2015-ben találkoztam a Budapest Bike Maffiával. Először egy szombati közös főzésen vettem részt, utána néhányszor csatlakoztam a Vitamin Kommandó csapatához, aztán „itt ragadtam” ?. 2016 tavaszán olvastam egy cikket a londoni Café Art csapatáról, akik hajléktalan embereknek osztottak ki fényképezőgépeket, majd a fotóikat bemutatva hívták fel a figyelmet a hajléktalanság problémájára. Bár a kezdeményezés kicsit különbözött a Bike Maffia addigi projektjeitől, mégis az elejétől fogva támogatta a csapat. A kezdetektől minden irányból pozitív megerősítéssel találkoztunk, az önkénteseink, az alkotók és a partnereink is mind lelkesen támogatták a fotópályázatot. Így találkoztam Hajnival is, aki a naptár értékesítésében számos remek ötlettel segített már korábban is. Projektkoordinátorként negyedik éve igyekszem összefogni a MyBudapest Photo Project folyamatát az elejétől a végéig, ami áprilistól következő év februárjáig tart. A feladatok nagyon sokszínűek, minden év egyszerre tartogatott újabb kihívásokat és lehetőségeket is.
Merc Hajnalka: Jómagam 2016-ban találkoztam először Dettivel, aki akkor még szerintem egymaga vitte a hátizsákjában biciklijével a MyBudapest Photo Project hírét és a naptárakat szerte a városban. Én a Fuga – Budapesti Építészeti Központban dolgoztam könyvesboltosként. Szeretem a fotográfiát, megtetszett az ötlet, így szívesen vállaltam, hogy részt veszünk a terjesztésben. Abban az évben a Fuga a MyBudapest naptár bázislelőhelye volt. 2017-ben nálunk volt a kiállítás a közönségszavazással, majd az eredményhirdetés. Tavaly felajánlottam Dettinek, hogy ha neki ez segítség, akkor tudom vállalni a naptár terjesztését, a meglévő partnerekkel való kapcsolattartást és újabb lehetőségek felkutatását. Ebben is maradtunk.
Mindketten dolgoztok, hogyan tudjátok a munka, a mindennapi teendők mellé beilleszteni a projekttel járó feladatokat?
F.B.: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az első pillanattól kezdve zökkenőmentesen ment, de mostanra már egészen összeállt a rendszer. A pályázat alapjai évről évre ismétlődnek (fényképezők kiosztása, zsűrizés, kiállítás, naptár debütálása), így könnyebben tudunk tervezni. Nagy segítség, hogy mindig számíthatok a Bike Maffia önkénteseire, akik szívesen csatlakoznak a projekthez, legyen szó kreatív, grafikai vagy favágó, adminisztratív feladatokról. A negyedik évad abból a szempontból is különleges, hogy bővült a csapatunk. Molnár Zsuzskával közösen koordinálva a folyamatokat idén sok újdonsággal is készülünk majd.
M.H.: Én részben fix, részben rugalmas időbeosztásban dolgozom, tudom úgy alakítani a napjaimat, hogy találjak szabadidőt az önkéntesen vállalt feladatok teljesítésére. Még van, hogy megcsúszok időben, de igyekszem javítani a szervezési módszereimen.
Miért éri meg részt venni a MyBudapest Projectben, illetve milyen nehézségekkel találkoztok a munkátok során?
F.B.: A MyBudapest Photo Projectre kicsit a „gyerekemként” tekintek, így már azért is megéri részt venni, mert látom, hogy honnan indultunk és hol tartunk most. Mégis talán a személyes történeteket emelném ki. Minden évben újabb és újabb életutakkal találkozunk, a résztvevő alkotók között számos különleges emberrel ismerkedhettem meg, akik közül sokan visszatérő alkotóként csatlakoznak a pályázathoz. Nehézségként talán a „kiszámíthatóságot” emelném ki. Mivel a pályázat évről évre ismétlődik, így kihívást jelent újdonsággal előállni és fenntartani mind az alkotók, mind a közönség érdeklődését.
M.H.: Tavaly a megnyitón, kint a Madách téren jó volt látni, hogy az alkotók szeretik ezt a projektet. Szeretik megmutatni magukat, alkotni, a fotográfia által kifejezeni magukat. Ők is láthatóvá válnak szélesebb közösségben. Örülök, hogy részese lehetek a sikerélményüknek. Nehézségként én is a fenntarthatóságot említeném, ezt a partnerekben és a vásárlókban kell kialakítani. Újra és újra el kell mondani, miről szól ez a projekt, hogy miért érdemes részt venni a terjesztésben, és miért érdemes megvásárolni a naptárat. Mesélni kell az alkotókról, a képekről, a mögöttük lévő történetekről és a projekt révén kialakult sikerélményekről. Amikor 2016-ban elindult a program, mindenki az újdonságra kapta fel a fejét. Most már másként kell törődni ezzel a projekttel. Be kell bizonyítani, hogy nem egyszeri felfutású, hanem életképes, és szükséges is továbbvinni.
Miért fontos számotokra az önkéntesség, miért jó önkénteskedni? A családotok, barátaitok, ismerőseitek hogyan viszonyulnak az önkéntes munkátokhoz?
F.B.: Bár elsőre furán hangzik, de amellett, hogy segítünk, az önkéntesség mindig egy kicsit önző dolog. Legyen szó hajléktalan emberekkel közös prokejtről, szemétszedésről a Tiszán, egy gyermekotthon karácsonyi ünnepségéről, vagy akár egy állatmenhelyen kutyák sétáltatásról, biztosan meghatározó élményekkel térek haza. Ezek az élmények legalább annyit adnak nekem, mint amennyit én adok. A családom és a barátaim legtöbbször pozitívam fogadják, tudják, hogy az önkénteskedés ugyanúgy a mindannapjaim része, mint például a kerékpárral közlekedés. Be kell látnom, hogy hajlamos vagyok túlzásokba esni és kapacitásomon felül vállalni feladatokat, viszont a környezetem nem csak támogat, de segít megtalálni az egyensúlyt is. ?
M.H.: Az önkénteskedéssel úgy érzem, kiléptem a komfortzónámból. Valahol a hivatás és a hobbi között helyezkedik el nálam. Megpróbálni önzetlenül segíteni, tenni, ez sokat jelent számomra. Vannak a baráti társaságomban, akik már régebb óta vállaltak önkéntes munkákat. Mindig elismeréssel figyeltem őket, amikor arról meséltek, mit is csinálnak. Talán ez is motivált, mintaként szolgáltak. Szuper lenne, ha egyszer én is úgy tudnám továbbadni az élményt, hogy egy újabb valakit vonzok be valahova önkénteskedésre.
A MyBudapest Photo Projectben hajléktalan embereket kérünk fel, hogy fotózzák le Budapestet, ahogyan ők látják. A fotókból kiállítást rendezünk, naptárt, jegyzetfüzeteket és képeslapokat készítünk. Az eladásokból származó teljes nyereséget a hajléktalan művészek kapják. A kezdeményezésünk célja lehetőséget adni a hajlék nélkül élőknek, hogy megmutathassák tehetségüket és mindennapjaikat, illetve szeretnénk felhívni a figyelmet a hajléktalanság problémájára, halványítani a sztereotípiákat és szűkíteni a társadalmi rétegek közötti szakadékot.
A MyBudapest 2020 naptár BEMUTATÓJÁRA október 16-án várunk benneteket: