A MyBudapest Photo Project, a Budapest Bike Maffia fotópályázata hajléktalan alkotók számára biztosít bemutatkozási lehetőséget. 2019-ben a 4. évadot indítottuk el, s egy új szállóra is ellátogattunk, hogy az ott lakókat is bevonjuk a pályázatba. A Vöröskereszt Madridi úti hajléktalanszállóján Bereczki Lindával, az intézmény vezetőjével beszélgettünk.

A Madridi úti szállónak van-e valamilyen sajátossága? Kik járnak hozzátok? Milyen ellátási formák működnek nálatok? 

Intézményünk a Magyar Vöröskereszt gondozásában működik. Fontos feladatunknak tartjuk azon személyek segítését, akik a hajléktalanságba csúsztak rövidebb-hosszabb ideje. 

Ez egy integrált intézmény, ahol utcai gondozószolgálat, nappali melegedő, népkonyha, éjjeli menedékhely, átmeneti szálló, rehabilitációs intézmény és két kiléptető lakást is fenntartunk. Napi szinten 250-300 fő fordul meg nálunk. Azt valljuk, hogy mindenki megérdemel egy esélyt/segítséget, aki hozzánk betér, még akkor is, ha ez klisének hangzik. A sokféle szolgáltatás lehetővé teszi, hogy az emberek a saját tempójukban haladhassanak, végigjárva akár az összes lépcsőfokot, mire újra visszakerülhetnek a többségi társadalomba. 

Kiemelném a rehabilitációs intézményünket, ahova olyan embereket várunk, akiknek komoly szándéka van azzal kapcsolatban, hogy némi segítséggel ugyan, de levessék magukról a hajléktalan szerepet, és újra teljes értékű állampolgárokká váljanak.

Mikor kerültetek kapcsolatba a Budapest Bike Maffiával? Milyen közös együttműködéseitek voltak eddig velünk?

Jó ideje figyelemmel kísérjük a Budapest Bike Maffia tevékenységét, több alkalommal kaptak lakóink finomabbnál finomabb ételeket tőletek. Aztán az egyik kolléga mutatta, hogy van egy újfajta kezdeményezés, a Seeds for Hope, ahol a lakóinkkal közösen zöldségeket lehetne termeszteni a kertünkben. Ezt a kezdeményezést a Budapest Bike Maffia vitte el több hajléktalanszállóra, köztük a miénkre is. A palántákká nevelgetett magokat a szálló kertjében ültettük el közösen a lakókkal, kialakítva így egy kis kertet, amit egy klub keretében közösen gondozunk. A megtermesztett zöldségeket a lakók fogyasztják el, növelve így a fontos tápanyagok és vitaminok bevitelét a szervezetbe. Arra gondoltunk, hogy ez remek ötlet, és így az urak olyan tevékenységeket végezhetnek, amikben hasznosnak érezhetik magukat, és learathatják a munkájuk gyümölcsét. (zöldségét ?) 

A My Budapest Photo Projectben először vesztek részt partnerként. Milyenek a tapasztalatok? Miért lehet fontos egy művészeti projekt, egy fotópályázat a szálló lakói számára?

Megmondom őszintén, nagyon izgultunk, hiszen teljesen új projektet engedtünk be a falaink közé. Sokat beszélgettünk az urakkal a fényképezőgépek kiosztása előtt, és azt láttuk, hogy ez a lehetőség gyakorlatilag a fiataloktól az idősebbekig bárkit meg tud mozgatni. Szerintem fontos olyan projektek életre hívása, ami háttérbe szorítja az emberben a hajléktalant, és elő tudja csalni azokat a szerepeket, amiket már rég elfelejtettek, és így újra férfiak, apák, nagyapák, művészetkedvelők, vagy akár művészek is lehetnek. És persze nem utolsósorban emberek… 

Köszönjük a lehetőséget, remélem, más projektekben is együtt tudunk majd működni!

Mi is köszönjük! ?