Poós Noémi immáron jó pár éve, télen-nyáron, ha esik, ha fúj, minden körülmények között heti két alkalommal a Vitamin Kommandó csapatával tölti az estéjét. Ő a projekt vezetője, az egyik legstabilabb, legfontosabb önkéntesünk. Megkérdeztük, hogy hogyan is kezdődött az egész és milyen heti kétszer „kommandózni”. Illetve arra is fény derül, hogy bicikli nélkül is lehet-e önkénteskedni a Bike Maffiánál.
Noémi, mondhatjuk, hogy a Vitamin Kommandó projektvezetőjeként szinte nélkülözhetetlen tagja vagy a Budapest Bike Maffia stábjának. Hogyan találkoztál ezzel a projekttel, és pontosan mit csinálsz, csináltok a Vitamin Kommandóban?
A közösségi oldalakon már figyeltem egy ideje az egyesület működését. Mindig is bennem volt a vágy, hogy valamilyen módon segítsek a rászorulóknak, de mint sokan mások, egyedül nem igazán tudtam, mertem lépni. Aztán 2015 októberében felnyaláboltam két takarót és elmentem az első Vitamin Kommandómra. Senkit nem ismertem, de nagyon befogadó volt a közösség, így elég gyorsan függővé váltam. Másfél év rendszeres „kommandózás” után végül úgy alakult, hogy elvállaltam a projekt irányítását és azóta is ott vagyok szinte az összes eseményen, most már több, mint négy éve.
A Vitamin Kommandó az egyik leglátványosabb projektje a Bike Maffiának. Azonnali segítséget nyújt a rászoruló embereknek, és itt tud a legtöbb önkéntes csatlakozni a munkánkhoz. Heti kétszer összegyűlünk az épp aktuális bázisunkon, elkészítünk 150-200 db szendvicset és a bringásaink azonnal ki is osztják az utcán élőknek, illetve éjszakai szállókra, melegedőkbe is jut belőle.
Az én feladatom az önkéntesek koordinálása a szendvicskészítés és a kiszállítás alatt, illetve én intézem az alapanyagok beszerzését és az épp beérkezett adományok felhasználását.
Sokszor mondjuk, hogy a Vitamin Kommandó a Budapest Bike Maffia „legősibb” projektje, mivel egy ehhez hasonló akcióval kezdődött az a kezdeményezés, amiből később „kinőtt” az egyesület. Akkor ez egy spontán dolog volt, a Vitamin Kommandó viszont egy rendszeres, szervezetten zajló projekt. Milyen ez a csapat, kik vesznek részt egy-egy eseményen?
A Bike Maffia első megmozdulása nyolc évvel ezelőtt történt egy karácsonyi ételosztás formájában és ebből nőtte ki magát mára az egyesület azzá ami. Maga a Vitamin Kommandó „hivatalosan” 5 évvel ezelőtt indult, először csak heti egy alkalommal és egy elég állandó csapattal. Majd ahogy terjedt a híre, úgy lett egyre több az önkéntes, és áttértünk a heti két alkalomra. És ez azóta is szépen működik, az elmúlt négy évem alatt talán, ha két esemény maradt el. Összejövünk, ha esik az eső, ha szakad a hó és még ünnepnapokon is. A csapat nagyon vegyes, hiszen a segítő szándék kortól, nemtől, foglalkozástól, nemzetiségtől független. Van egy bringás „keménymag”, ez főleg fiatal srácokból áll, de szendvicset kenni jönnek idősebbek is, gyerekek is. Minden alkalommal más a csapat összetétele. Van, aki heti rendszerességgel jár, van, aki csak havonta egyszer-egyszer. Jönnek hozzánk itt tanuló külföldi diákok is vagy akár csak pár napra idetévedő turisták.
Neked személy szerint miért fontos a Vitamin Kommandó, mit ad neked, milyen élményeket, tapasztalatokat hoz?
Mondhatom, hogy nekem teljes mértékben megváltoztatta az életemet. Egy olyan életszakaszomban csatlakoztam, amikor épp nem éreztem jól magam a bőrömben. Beleragadtam a szürke hétköznapokba, szinte csak dolgozni jártam és semmi kedvem nem volt kimozdulni otthonról. Akkor még nem is bicikliztem a városban, féltem a forgalomtól. Először csak a szendvicskészítésben vettem részt, aztán jobban megismertem a srácokat és egyre inkább éreztem a vágyat, hogy én is mennék velük ételt osztani. Fél év után mentem el először biciklivel „kommandózni”. Nagy biztonságot adott, hogy csapatban tekertünk a belvárosban, sokat tanultam a forgalomról, az útvonalakról. Majd egy újabb fél év elteltével azt vettem észre, hogy már csak bringával közlekedek. Új barátságok alakultak ki, és már a hétvégék is a bringatúrákról szóltak és szólnak azóta is. Emellett természetesen ott van az a jó érzés is, hogy tettem valamit másokért, megint hasznosan telt el egy délután, és szinte azonnal jön a megerősítés is. Az egyik legjobb érzés az ételosztásban, mikor egy aluljáróban adok valakinek egy szendvicset és mire visszafelé jövök, már látom, hogy falatozik. Nagyon sokat változott a véleményem a hajléktalan emberekről, sokat beszélgetünk velük, rengeteg különböző történettel találkozunk. Szintén meghatározó élmény egy-egy hajléktalanszállón tett látogatás is.
És egy fontos kérdés, amit sokaktól hallunk: kell-e bringa, kell-e tudni bringázni, ha valaki csatlakozni szeretne?
Nem, nem kell hozzá bringa! Bárki jöhet csak szendvicset készíteni is, illetve mindig megkérdezzük a „gyalogosoktól”, hogy ismernek-e, láttak-e hajléktalan embert, akinek hazafelé vinnének ételt. Első alkalommal segítünk abban is az újaknak, ha ez esetleg nehézséget okoz, hogy hogyan szólítsák meg a hajléktalan embereket, mit mondjanak. Szívesen beszélgetünk az új önkéntesekkel a tapasztalatainkról, ha igény van rá. Próbáljuk feloldani a hajléktalan emberekkel kapcsolatos sztereotípiákat, de mindenképp az a legjobb, ha személyesen élik meg ezeket a helyzeteket.
Fotó: Juhász István