A Vitamin Kommandó tagsága változatos, hiszen bárki bármikor csatlakozhat előzetes bejelentés nélkül, akár csak egy-egy alkalomra is. Van azonban egy ún. „keménymag”, akik szinte minden szendvicskészítésen és kiszállításon részt vesznek. Közülük Szőts Gergőt és Orosz Dávidot kérdeztük, hogy milyen is ez a projekt, miért lett a hetük szerves része.

Hogyan találkoztatok a projekttel és miért lettetek állandó tagok? 

Szőts Gergő: 2017 januárjában hallottam először a BBM-ről. Az egyik internetes portálon jött szembe, hogy a téli nagy mínuszok miatt „Krízis!” akciót hirdettek és várják a lelkes önkénteseket, akik különböző módon segíthetnek a hajléktalanoknak. Akkoriban amúgy is kerestem valamilyen önkéntes munkát, és ha már így szembe jött velem ez a felhívás, lenéztem az akkori bázisukra, hogy miben is tudnék én segíteni. Nagyon intenzív napok voltak, rengeteg ember jött össze a felhívásra, és jól esett, hogy valami hasznosat csinálhatok. Miután vége lett a „Krízis”-nek nem volt kérdés, hogy szeretnék rendszeresen részt venni. Többen kezdünk el járni, szuper csapat alakult ki köszönhetően annak is, hogy az akkori kemény mag nagyon nyitott volt az új arcokra és több alkalmat is szerveztek, hogy megismerjük a szervezetet és egymást. Ez a legfőbb oka, hogy miért is lettem állandó tag. Sok-sok őszinte, kedves és remek embert ismertem meg itt, meghallgattam a történetüket, hagytam, hogy formálják a világnézetem, és úgy érzem, hogy jobb ember lettem nekik köszönhetően, és nem mellesleg éreztem, hogy valami jót is cselekszem! 

Orosz Dávid: Az 50 órás Iskolai Közösségi Szolgálat miatt kezdtem el Vitamin Kommandóra járni. Azért ide, mert osztály- és évfolyamtársaim is voltak itt, szintén az 50 óra miatt. Ők mondták, hogy amellett hogy segítesz rászorulókon, mindezt baromi jó légkörben csinálod, úgyhogy gondoltam teszek egy próbát. Letelt az 50 óra én meg maradtam, és már több mint két éve itt vagyok minden szendvicsezésen, mert a hetem része lett ez a két este.

Mi az, ami itt tart benneteket?

Sz. G.: A jó társaságon kívül még két dolgot biztos tudok mondani, ami miatt visszatérő szendvicskenő lettem. Az egyik azok az emberek, akikről elsősorban szól ez az egész: a hajléktalanok. Számomra nagyon jó érzés, hogy a kiszállítás során van egy kis idő beszélgetni velük, meghallgatni őket, rájönni, hogy bizony ők is teljesen olyanok – még ha a társadalom peremén élnek is – mint mi magunk. Sokat segítünk egymásnak – még ha ez a részükről nem is tudatos -, én szendvicset, gyümölcsöt, pár kedves szót és hallgatóságot nyújtok nekik, ők pedig a saját történetükkel rámutatnak arra, hogy nem kell olyan komolyan venni magunkat és a világ apró-cseprő gondjait. A másik dolog pedig az újoncok. Jó látni a többieket, hogy érdeklődnek mások iránt, segíteni, tenni szeretnének, azért jönnek, mert érzik, hogy az élet talán többről szól, mint túlélni a mindennapokat. Ez nekem is kedvet ad mindig vissza-visszatérni, mert nagyon feltölt!

O.D.: Ami miatt mindig megyek, az leginkább az, hogy ott találkozom a haverokkal, barátokkal. Egy bizonyos szinten kikapcsolódás, de közben mégis jótékonykodás, ami szerintem elég jó, hogy a kettőt tudom egyszerre csinálni. 

Milyen vitamin kommandósnak lenni?

SZ.G.: Néha, mikor szendvicseket rakok le egy alvó hajléktalan mellé, olyan érzésem van, mintha a Mikulás lennék :). Elképzelem, hogy reggel felkel és látja, hogy egy kis gyümölcs, szendvics, esetleg csoki is van a feje mellett, eltöpreng, hogy honnan is kapta ezeket.  Persze legtöbbször tudják, ismernek minket jól! Viccet félretéve, jó érzés vitamin kommandósnak lenni, szuper a közösség!

O.D.: Vitamin kommandósnak lenni jó. Remek társaság van, mindig király a hangulat, a szendvicskészítés és a kiszállítás alatt is.

Fotó: Juhász István