Mátraházi Zsuzsi leginkább a számítógép mögött ülve, a háttérből támogatja a csapatot, de nagyon örülünk, amikor élőben is találkozunk vele, az egyik legvidámabb csapattag. Ha pénzadományt küldesz nekünk, ő az, akivel elsőként kapcsolatba kerülsz.

Mi a feladatod a Budapest Bike Maffián belül? Mivel foglalkozol?

A magánadományozókkal tartom a kapcsolatot. A legtöbb dolgot adományként kapjuk, de szükségünk van természetesen pénzbeli támogatásra is. Például a +1 egy szendvics projektben a gyerekek által összegyűjtött szendvicseket már autóval szállítjuk a nagy mennyiség miatt, a benzint és a sofőrt pedig ki kell fizetnünk. Vannak céges adományozók, értük más felel, én a „kis” adakozókkal tartom a kapcsolatot. Én köszönöm meg a támogatást, tőlem kapják meg a támogatói rendszerünk szerinti támogatói kártyát és az ajándékokat, merthogy ilyen is jár. Ezenkívül olyan dolgokkal foglalkozom, amiket más nem annyira szeret csinálni. Legtöbbször egy Excell-fájl előtt ülök, memót írok vagy emberekkel levelezek. Kicsit úgy tekintek erre, mint aki lehetővé teszi, hogy a többieknek gördülékenyen menjen a munka.

Hogyan és mikor találkoztál a szervezettel? Hogyan lettél Bike Maffia önkéntes?

Eleinte csak anyagilag támogattam a BBM-et. Évekkel ezelőtt hosszan kerestem olyan szervezetet, ami elég nagy ahhoz, hogy ne legyen tök béna, de ahhoz meg még elég kicsi, hogy a pénz nagy részét ne kelljen a saját működésére fordítania. Egy barátom javasolta a Budapest Bike Maffiát, amit elkezdtem támogatni. Később egy szakítás után elmentem egy önkéntes eseményükre, mert ezek olyan programok, ahová simán el lehetett menni egyedül. Elképesztően vegyes a társaság, és a közös munka során valahogy harmóniába kerül az ember. Lassan elkezdtem belelátni a BBM működésébe is. Aztán pár éve volt egy célzott önkéntestoborzás meghatározott feladatokra, és akkor jelentkeztem. Úgy érzem, megtaláltam azt az ügyet és azt a módot, amit és ahogy szeretek segíteni.

Van-e valamilyen emlékezetes élményed az önkéntességgel kapcsolatban?

Több alkalommal megérintett a szegénység. Voltunk már Heves megyei faluban télen egy olyan közösségi házban főzni, ahova mosni és mosdani is járnak a falubeli rászorulók. Az ember kicsit átértékeli ilyenkor a saját kényelmes életét. De jó kedvre derülök, amikor látom, hogy milyen segítőkészek az emberek. Van például, aki ezer forint alatti összeget küld nekünk havonta, mert ennyit engedhet meg magának. Aztán persze mindig vannak kedves meglepetések, tavalyelőtt egy pár nászajándékul azt kérte, hogy minket támogasson a násznép, és ez a bankszámlakivonat megjegyzéséből derült csak ki.

Mi az, ami miatt megéri önkénteskedni? Ha valaki még csak gondolkozik rajta, hogy belevágjon, mit mondanál neki?

Mert jó érzés segíteni, és közben még jól is érzi magát az ember. Szerintem kétféleképpen lehet segíteni. Vagy újfajta dolgot csinálsz, ami kimozdít a komfortzónádból, ez alapvetően neked jó. Vagy olyat csinálsz, amihez nagyon értesz – ez lehet, hogy neked nem szórakoztató, de sokat segít. Például a munkám során pont eleget foglalkozom a GDPR-ral, szerinted kikapcsol, ha megírhatom a BBM adatvédelmi szabályzatát önkéntesként? Nem biztos… De nekem sokkal kevesebb energia. Persze a legtöbb tevékenység még akkor is szórakoztató, ha fárasztó. Tavaly májusban pl. a Charity Fest után végtelen fáradtságot és földöntúli elégedettséget éreztem. Ezek a jó dolgok az életben.

Fotó: Juhász István