A Seeds4Hope elnevezésű projektünkben önkéntesek nevelnek magról palántákat, amelyek tavasszal hajléktalanszállók kertjébe kerülnek, a kialakított kiskerteket pedig már a szállók lakói gondozzák tovább, hogy a nyár folyamán „learathassák” a termés: a friss zöldséget, gyümölcsöt.
Balassa Betti a projekt vezetője egy máshonnan jól ismert szlogennel így jellemzi a kerttel való kapcsolatát: „Én itt vagyok önmagam.”
Betti, hogyan kerültél a projekt közelébe és mi a feladatod?
A legutóbbi hajléktalantörvény bevezetése annyira felháborított, hogy úgy éreztem, szembe kell mennem vele a magam módján. A kert sok mindenre jó eszköz, ezért kitaláltam, hogy szociális kertet akarok létrehozni hajléktalanoknak, hogy ne lehessen őket az utcáról börtönbe vinni. Hosszas keresgélés után rá kellett döbbennem, hogy a Bike Maffia Seeds4Hope programja az egyetlen ma Magyarországon, ami közel hozza a hajléktalanokat a kertészkedéshez, így felvettem a kapcsolatot a projektvezetőkkel, akik megörültek a kertészeti tudásomnak. Pár hét múlva már közösen terveztük a raklapágyásokat, workshopot tartottam az önkénteseknek a magok vetéséről és a palántanevelésről, a szállókon pedig már együtt kertészkedtünk. Így lettem a projekt kertészeti koordinátora 2019-ben.
Idén pedig úgy alakult, hogy teljesen átvettem a projekt vezetését. Főleg a szállókkal és a támogatókkal tartom a kapcsolatot. Rengeteg felajánlást kapunk: palántákat, gyümölcsfákat, melyek elhelyezéséről egyeztetni kell. Mindeközben igyekszem rugalmasan változtatni az eredeti elképzeléseinken a jelenlegi helyzet miatt. Idei nem titkolt célom, hogy népszerűsítsem a programot, hiszen hajléktalanszállók, menhelyek, anyaotthonok nem csak Budapesten működnek. Remélem, ragadós lesz a példa!
A szenvedélyed a kert, és ezt a programot is nagy lelkesedéssel viszed. Milyen korábbi tapasztalatod, előképzettséged van, és miért tartod fontosnak a Seeds4Hope projektet?
Persze a gyermekkoromból is hozok emlékeket, némi alaptudást és szenvedélyt. Ám a jelenlegi tudásomat a közösségi kertünkben eltöltött hat évnek köszönhetem. Főleg a saját hibáimnak, amiket ez idő alatt elkövettem, ezekből tanultam a legtöbbet. Jelenleg permakultúrás képzésen is részt veszek, hogy teljessé tegyem a kertészeti ismereteimet.
A Seeds4Hope nagyon fontos program, mert nem halat ad azok kezébe, akiknek szükségük van rá, hanem megtanítja őket halászni. Már a kertben eltöltött legkisebb idő is jótékony hatással van nemcsak testileg, de lelkileg is az emberre. A szállók lakóinak erre óriási szükségük van mindamellett, hogy öngondoskodást tanulnak, és saját, egészséges élelmet termesztenek. A sikerélményeikből pedig sok önbizalmat meríthetnek. Másrészről azt látom, hogy még mindig sok az előítélet, a legtöbb embernek nincs vagy téves fogalma van arról, hogy milyen az élet egy ilyen menhelyen vagy melegedőben. Ezért is örülök, amikor nem csak magánszemélyek jelentkeznek kertészkedni. A közös munka segítségével lehet igazán bepillantást nyerni egy szálló valódi életébe.
Hogyan zajlik a projekt, milyen állomásai vannak, milyen növényeket neveltek, ültettek?
Tél végén mindig tartunk egy magbörzével egybekötött önkéntes találkozót, ahol megbeszéljük a változásokat, az aktuális menetrendet. Ez egyúttal ötletelés is, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján idén min változtassunk. Ezután otthon felneveljük a palántákat. Ehhez folyamatosan adunk segítséget levelezőcsoportban posztokkal, fotókkal. Mindig a szállók egyéni igényein múlik, hogy milyen növényeket vetünk vagy nevelünk. A paradicsom mindig nagy sztár, de idén pl. minden szálló kért paprikákat is. Cukkini, tökfélék, uborka is elő szokott fordulni. Tavaly minden szállóba vittünk földieper palántákat, amik idén már termőre fordulnak. Nagy kedvenc a hagyma is, minden fajtája népszerű, hiszen a lakók akár egy zsíroskenyér mellé is eleszegetik.
Most a koronavírus idején hogyan tudjátok lebonyolítani a program még hátralévő részét? Hozott-e a karanténhelyzet valamilyen változást idén?
Folyamatos újratervezésben vagyunk, még így is, hogy minket épp a „csendesebb” szakaszban, a palántanevelés idején ért a vírus megjelenése. A tavaszi vetés el is maradt, hiszen ebben a helyzetben a szállók is leterheltek, némelyikük pedig egyáltalán nem látogatható. Kaptunk gyümölcsfa felajánlást egy cégtől, de a kiültetést őszre halasztottuk. A palántákat mindenképp kiültetjük, de ennek mikéntjét előre egyeztetjük majd a szállókkal. Valószínűleg begyűjtjük autóval és kiszállítjuk, a kiültetést pedig idén rájuk bízzuk. Szerencsére minden szállón számíthatunk lelkes szociális segítőkre, akik otthon vannak a kertészkedésben és segítenek a lakóknak ezt lebonyolítani.
A hangsúlyt inkább az őszi időszakra fektetjük idén. Reméljük, addig lecseng a veszélyhelyzet és rendezhetünk közös főzéseket a szállókon a megtermett paradicsomokból.
Mi a tapasztalatod, hogyan viszonyulnak a kertészkedéshez a szállók lakói?
A kiültetéseken eleinte mindenki félénk, de aztán mindig vannak páran, akik közelebb merészkednek megkérdezni, mit keresünk itt. Megkérdik segíthetnek-e, és beállnak mellénk. Persze a kisebb szállókon már ismernek bennünket és itt bátrabbak: tervekkel jönnek, mit szeretnének kezdeni a kerttel, hova mit vessünk. Van, ahol rendszeres kertészklub működik, idén recepteket kértek tőlünk, mit is főzhetnének a terményekből. Ahol gyorsabban cserélődnek a lakók, ott nehezebb bevonni őket, de az intézmények visszajelzéseiből azt látjuk, hogy mindig akad pár szorgos kéz, aki akkor is kacsol paradicsomot, ha tudja, nem ő eszi majd meg a gyümölcsöt a tőről.
Hány önkéntessel dolgozol együtt ebben a programban és milyen a csapat?
A munkámat Takács Viki koordinátor segíti, aki közösségi kertes tapasztalattal is rendelkezik, és szociális foglalkoztatási területen dolgozik, ami remek háttér ebben a programban.
Az önkéntesek köre nagyon színes és egyelőre formálódunk: év elején még azt terveztük, hogy önkéntesek kupacából egy jó kis csapatot kovácsolunk, de ez nagyon nehéz olyankor, mikor csak online találkozásra van lehetőség. Van, aki – hozzám hasonlóan – gyerekkel jött tavaly palántázni, ágyást építeni, ami nagyon fontos a szociális érzékenyítés szempontjából. Vannak közösségi kert tagok is köztünk. Van, aki csak ültetni jön, de nem tud palántát nevelni, s van, aki csak palántával segít, de kijönni már nem tud.
Kb. 20 fős most a csapat, mindössze 3 új taggal bővültünk. Büszke vagyok rá, hogy a tavalyi önkéntesek szinte teljes létszámmal álltak be idén is az ügy mögé. Rengeteg ötletet hoztak, sok felajánlást is kaptunk, de a legjobban a hozzáállást szeretem, s ez mindannyiunkat összekapcsol: a piacon mindenki tud palántát vásárolni, ezeket nem nehéz „bedobni” egy BMSZKI-otthonba. De azért elvetni egy magot, hogy abból egy másik ember étele felcseperedjen, majd együtt elültetni vele azt a növényt: ez az, ami igazán emberi!
Egy 2019-es cikk a Seeds4Hope projektről.
Fotók: Juhász István, Balassa Betti, Halász Júlia