fbpx
Hírek

Annaházi Dénes hol itt, hol ott bukkan fel a Budapest Bike Maffián belül. Időnként a Vitamin Kommandóban készít szendvicseket, aztán bringára pattan, hogy kiszállítsa azokat a csapattal. Máskor fényképezőgépet kattintgat, hogy elkapja a legjobb pillanatokat a BBM-es rendezvényeken. De ha kell, pakol, szállít, koordinál. A vírushelyzetben az adományszervezésbe is beszállt, legutóbb éppen az anyák napi adományok eljuttatását készítette elő.

Dénes, a Facebook bejegyzéseidből látszik, hogy a Bike Maffia fontos része az életednek, sokat posztolsz, tudósítasz a programokról, eseményekről, amelyeken részt veszel. Neked mi a történeted? Hogy találtál rá a csapatra?

A történetemben nem lesz sok csavar. Facebookon már régóta követtem a Bike Maffia “munkásságát” így amikor egy céges rendezvényünkön megmaradt 10-15 kg narancs, rájuk írtam, hogy átveszik-e, ne kelljen kidobni. Ez 2016 decemberében történt. Odamentem, megálltam egy sarokban és Dávid, aki akkor vitte a heti két Vitamin Kommandó egyikét, odajött és elmesélte miket csinálnak, megköszönte a szajrét, és mivel elég pozitív volt ez a pár perc csevej, úgy döntöttem, hogy lenézek a következő szendvicskészítésre is. Ekkor épp a téli Krízis! volt, így nem volt idő nézelődni, meg ismerkedni. Senki nem kérdezte, ki vagy, mit akarsz, honnan jöttél, mivel foglalkozol. Ott a kenyér, ott a vaj, ott a felvágott, csináld! Ez nekem pont megfelelt. Onnantól heti két alkalom Vitamin az nekem alap lett. A bringa így is a közlekedési eszközöm, az otthon belém nevelt empátia is megvolt, és egyszercsak a fényképezőgépem is előkerült, így nem volt kérdés, hogy minden alkalommal ott legyek. A társaság és a légkör megfogott. Azóta próbálok mindenbe belekóstolni. A fotóim az Instán és a Facebookon kívül sokszor egyéb sajtóorgánumokban is feltűnnek, ami meg hát, igazán hízelgő is. A történet ennyi és remélem, még jó pár évig nem is ér véget.

A Vitamin Kommandóról már kérdeztünk korábban két önkéntest, illetve Poós Noémit, aki a projekt vezetője. Te is állandó tagja vagy a csapatnak, szinte minden alkalommal részt veszel a szendvicskészítésben, -osztásban. Neked miért fontos ez a közösség?

Nekem a Vitamin az alap projekt és ez főleg annak köszönhető, hogy egyszerre van jelen a bringázás, a társaság és Noéminek köszönhetően a szendvicskészítések alatti zene, az Agnostic Front! Segíteni meg jó dolog. Vagyis sokszor találkozunk elég nehezen megemészthető sztorikkal, sorsokkal, látvánnyal, de legalább teszünk valamit, ami talán jobbá teszi a rászoruló emberek a hétköznapjait. Emellett egy nagyon jó csapat is összekovácsolódott, és már rég nem csak a “munkakapcsolat” tart össze minket hanem együtt bringázunk hétvégente, közös akciókat szervezünk, együtt kocsmázunk, közös főzéseket tartunk. Számíthatunk egymás segítségére a hétköznapokban is, ami nagyon fontos. 

Rendszeresen fotózol, videózol a rendezvényeken, programokon, pl. a My Budapest Photo Project kiállításmegnyitóján, a Charity Festen, a Tekerj! című könyv bemutatóján, akciókon, bringás rendezvényeken és még sorolhatnánk, de sokszor az utcán is ételosztás közben. Félig belülről, félig kívülről látod az eseményeket. Neked mi volt a legemlékezetesebb kép, pillanat, amit megörökítettél? Illetve melyik volt az a rendezvény, akció, amelyik a leginkább megmaradt benned?

A gép mindig nálam van természetesen, a bringa mellett a másik kedvenc tárgyam. Rengeteg kép készül, nem hiszem hogy ki tudnék emelni egyet is. Mondjuk van egy kép amit régebben felhasználtunk az 1°%-os cucchoz, azon épp egy srác ad át szendvicset egy rászorulónak, az benne van a top 100-ban.

Nekem az első Charity Fest, ami a leginkább megmaradt. Ott láttam meg igazán, hogy milyen nagyszabású rendezvényeket is el tudunk vinni összefogva más szervezetekkel, és az emberek imádják. A második Charity Fest még nagyobbat robbant a Dürerben és nem volt kétség, hogy lassan mindenhol ismernek minket. Ez egy nagyon jó dolog.

Legutóbb Anyák napjára szerveztetek egy adományozási akciót. Mi volt ez pontosan? Milyen adományokat vittetek és hova, neked mi volt a feladatod?

Az Anyák napi adományakció volt az első olyan projekt, ahol a koordináció egy részét rám bízták. 400 csomagot raktunk össze, amikbe kekszet, szörpöt, tésztát, csokit, bolognai alapot, gyümölcslét raktunk. Ezeket önkéntesekkel porcióztuk ki, és leegyeztetve anyaotthonokkal, szállókkal, alapítványokkal, szétosztottuk. Hatalmas segítség, hogy mindenre találunk önkéntest az összekészítéstől a kiszállításig. Tényleg mindenben segítenek az emberek. Jó dolog volt az elejétől végigvinni a szervezést. Mindenki nyitott és hálás, ha arról van szó, hogy segítesz.

Ha a fotók, posztok kapcsán valaki kérdez a Bika Maffiáról, mit szoktál mondani, milyen itt önkénteskedni?

Sehol máshol nem önkénteskedtem még, de tuti itt a legjobb! Megvan minden, ami kell! A bringa, a zene, a társaság, és simogathatjuk a lelkünket, hogy jót cselekedünk. Persze mondhatnám, hogy könnyű úgy, hogy nekünk van hova hazamennünk, van pénz a kártyánkon, van családunk. De pont ezért kötelességünk áldozni az időnkből, az energiánkból arra, hogy másokért is tegyünk. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy legyen önkéntes, és erre van ezerféle lehetőség, ha körülnézünk. Körülvesznek minket jobbnál jobb szervezetek, akik egy jobb világ felé fordulnak, akik gyerekeken segítenek, akik mélyszegénységben élőket látnak el, akik lakhatáshoz próbálják juttatni a periféria szélére sodródott embereket. Nemcsak mi vagyunk, ott van az Amigos, az ULE, a Food Not Bombs, a Heti betevő, az Age of Hope, hogy csak párat említsek. Legyetek önkéntesek, mert ránk fér! Ennyi.

Fotó: Annaházi Dénes